Az irodalom és a kultúra éltető közege
2018.11.07. 07:21
November 5-én és 6-án a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) Az irodalom és a kultúra éltető közege: a lokális és a regionális címmel tartanak konferenciát. A szakmai tanácskozáson hazai, magyarországi és szerbiai előadók is részt vesznek.
Képek >>>
A PKE Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoportja hagyományteremtő szándékkal indítja útjára a konferenciasorozatot, amelynek célja a helyi és regionális irodalom és kultúra megítélésének javítása, minőségértékelésének rehabilitása – áll a konferencia programfüzetében. A kétnapos konferenciát – melynek helyszíne első nap az egyetem épülete, a második nap pedig a vár – hétfő reggel ünnepélyes keretek között nyitották meg az új épület amfiteátrumában.
Küldetés
Elsőként János Szabolcs docens, a konferencia egyik szervezője köszöntötte a megjelenteket. A rendezvényt azzal a szándékkal hívták életre, hogy az éveken át fenntartható legyen, így kapta a lokális és regionális alaptémát, hiszen tudvalevő, hogy a nagy nemzeti irodalmak a lokálishoz, regionálishoz kötődnek – mondta el. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy a konferencia előzményének tekinthető az Értelmiségi karriertörténetek konferenciasorozat, amelynek immár harmadik tanulmánykötete is olvashatóvá vált online. A tanszék alapításakor is az volt a szándék, hogy Váradot visszavigyék abba az irodalmi regionális térbe és abba a nemzeti egyetemes irodalmi térbe, amiben a helye mindig is megvolt, és amiben helye mindig is megillette. Az egyetem hallgatóinak egy csoportja köszönhetően elmondható, hogy van ma váradi irodalom, ehhez tudományos keretekkel is hozzá szeretnének járulni – emelte ki.
Pálfi József rektor az Édenkert gondolata felől közelítette meg a konferencia alapgondolatát: az Édenkertben, egy kisebb térben az ember feladatot kapott, ahol lokális, regionális szinten működhet. Az embernek elsősorban ott van igazi feladata, küldetése, ahol él, ahol működik. Ezt a küldetést vállalta a PKE is.
Balázs Géza az egyetem oktatójaként és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnökeként szólalt fel; a társaság korábbi elnöke, Pomogáts Béla, aki 20 évig vezette a egyesületet, szintén részt vesz a konferencián. A professzor az ELTE oktatójaként rögtön egy, a helyi irodalmi életet támogató ötletét osztotta meg: mint ahogy a budapesti egyetemen Olvassatok ELTE-seket! címen indítottak sorozatot, úgy annak példájára egy Olvassatok PKE-seket! kezdeményezés is elképzelhető. Albu-Balogh Andrea adjunktus, a konferencia szervezője a szakmai tanácskozás Karácsony Benő-szekciójára tért ki, elmondván, hogy a 130 éve született, a két világháború között háttérbe szoruló erdélyi szerző több szállal kötődik Váradhoz, műveiben „erdélyi levegő, gyantaszag” érzékelhető.
Szekciók
A konferencia első szekcióját Verók Attila (Eger/Nagyvárad), a rendezvény harmadik társszervezője nyitotta meg Regionális alkalmi költészet mint marginális irodalom? Kora újkori szövegek vizsgálata az erdélyi német nyelvű irodalomból című előadásával, amely során a erdélyi szász alkalmi költészet egy szeletét, a halotti, lakodalmas, illetve névnapokra, születésnapokra, uralkodókhoz írt verseket, azok szerzőit ismertette. Bándi András (Nagyszeben) előadásában Hajdú István (1687–1748) törcsvári porkoláb kéziratos kötetével ismerkedhetett meg a hallgatóság, majd dr. Fleisz János tartott előadást Nagyvárad főtere mint az emlékezet kiemelt helye címmel. Elmondta, a kollektív emlékezet folytonos küzdelmet jelent, és napjainkra a szimbolikus harc formáját öltötte fel. Miután 1692-ben visszavívták a várost a töröktől, Nagyvárad egy kihalt város volt, a város központjaként szolgáló vár már nem tudta betölteni addigi funkcióját, így 1714-től egy új főteret kezdenek kialakítani az újvárosi részben. Itt már a 18. századtól a három, vallási sokszínűséget jelző, egyházi épületen kívül megjelenik egy szimbolikus elem, az 1739-ben emelt Szent László szobor, amit homokkőből készítettek. A főtér a századfordulón fejlődik igazán, ekkor épülnek a ma is látható épületek. 1893-ban a homokkőszobor helyére Szent László állószobra került, ami jelenleg a Székesegyház előtt látható. A történelem kerekének forgásában több szoborcserére is sor kerül: 1924-ben I. Ferdinánd lovasszobra kerül a Szent László-szobor helyére, ezt 1940 szeptemberében Belényesre szállítják, onnantól nyoma vész. A rövid magyar idő alatt szobrot nem, csak országzászlót sikerült állítani a főtéren, majd 1945-ben szovjet obeliszk kerül a központba, ezt 1989 után Vitéz Mihály szobra váltja. Előadásában kitért a főtér mai arculatára, amit a váradiak nehezen fogadtak el, de közösségi tér szerepét is megemlítette.
A konferencia további részében előadás folyt többek között Partium és Erdély 20. század irodalmi regionalitás-alakzatairól, értekezést tartottak arról, hogy hány magyar irodalom és nyelv létezik.
Forrás: https://www.biharinaplo.ro/helyi/2018/11/05/az-irodalom-es-a-kultura-elteto-kozege.biharinaplo
|