|
SZACSVAY KÖNYVBEMUTATÓ ÉS JESZENÁK KONFERENCIA AZ ORSZÁGHÁZBAN
2018.10.15. 15:39
A Magyar Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága 2018. október 10-én, könyvbemutatót és emlékülést tartott Budapesten az Országházban.
Az Országház Delegációs termében megjelenteket Bellavics István köszöntötte. Az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának vezetője kiemelte, 2015 októberében indították el az első népképviseleti országgyűlés mártírjaira emlékező konferenciasorozatot azzal a szándékkal, hogy méltó helyet kapjon a méltatlanul háttérbe szorult öt politikus, akinek a tevékenysége kötődik az országgyűléshez. 2015-ben az alapvető kérdéseket taglalták és több mártírról is megemlékeztek, majd 2016-ban Batthyány Lajos miniszterelnökkel kezdték a sorozatot, 2017-ben Szacsvay Imrével folytatták, az idén Jeszenák János került sorra, jövőre Perényi Zsigmond, 2020-ban pedig Csányi László történelmi szerepét idézik fel.
A konferenciát Hiller István, a Magyar Országgyűlés alelnöke nyitotta meg, aki megállapította vannak olyan erőfeszítések sok pénzből és támogatásból, amelyekből nem lesz soha tradíció, más kezdeményezések szerényebbek, de szélesebb társadalmi közösségek pártolják így megmaradnak, tradíció lesz belőlük. Kifejtette, hogy ezek a rendezvények fontos kiegészítői a parlamenti munkának, de a történész szakma feladata az, hogy megjelenítse azon elődeink tevékenységét, akik életüket adták a hazáért illetve megőrizze emléküket. Beszédében kifejezte abbéli örömét, hogy van olyan esemény ahol a “hétköznapi” emberek is megismerhetik e hősöket, ugyanakkor rámutatott, hogy vannak örök értékek, amelyek mindig főhajtásra késztetik az utókort.
Az idei rendezvény első részében a tavalyi konferencia előadásait összefoglaló Az első népképviseleti országgyűlés mártírjai: Szacsvay Imre című kötetet Erdődy Gábor történész, budapesti egyetemi tanár mutatta be. Részletesen méltatta a fontos és tartalmas kötetet, amely összefoglalja az eddigi Szacsvayval kapcsolatos tudományos kutatások eredményeit, de helyenként új, korában nem vizsgált tudományos forrásokat is bevont a köztudatba.
A kötet első tanulmányát Melkovics Tamás jegyzi s Szacsvay politikai pályájának indulását mutatja be. Azt a folyamatot, ahogyan a „bihari kis Kossuth" nevet és elismerést szerzett magának a vármegyei politikai küzdelmek során a liberális reformellenzék soraiban. Összegzi eszmerendszerének a lényegét és jelentőségét.
Kedves Gyula tanulmánya a születő polgári Magyarország új politikai intézmény rendszerét meghatározó, már népképviseleti alapon lebonyolított országgyűlési választásokat mutatja be. Ez emelte Szacsvayt a bihari közéletből az országos politizálás középpontjába. Ismerteti az új választási szabályokat, kitérve a konkrét gyakorlatra is, a bihari, nagyváradi helyzetet pedig széles országos kontextusba helyezi.
Pelyach István Szacsvay országgyűlési tevékenységét elemzi. Ismerteti az ifjú politikus országgyűlési felszólalásait, törvényjavaslatait, a vitákban kifejtett véleményeit. Rámutat arra, hogy a kezdetben még ismeretlen, névvel, kapcsolatokkal és befolyással nem rendelkező politikust 1849 januárjában érdemei elismeréseként (is) már jegyzőjévé választotta az országgyűlés, s ez komoly tekintélynövekedést bizonyít. A szerző kísérletet tesz arra is, hogy a gyakran eltérő, ellentmondó vélemények, visszaemlékezések tükrében kijelölje Szacsvay helyét 1848-1849 politikai palettáján.
Dobszay Tamás tanulmánya tematikus kérdést fejteget. Szacsvay jegyzőként végzett munkájának hiteles ábrázolásához a szerző ismerteti a '48-as képviselőház szerkezetét, működésének szabályait, ezen belül is elsősorban a jegyzők feladatkörét és annak változásait. Szacsvayt 1849. január 14-én választották jegyzővé, már a debreceni ülésszak alatt, s ebbéli tevékenységét a legalaposabban látta el egészen a mindössze 11 képviselő megjelenésével Aradon 1849. augusztus 11-én megtartott utolsó ülésig.
Hermann Róbert a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadását elemzi, kiemelve, hogy Kossuth az április törvényekre méltó válaszra készült, ennek lett eredménye a dokumentum. Szacsvay Imre jegyzői tevékenységének részeként került a debreceni országgyűlés talán legnagyobb horderejű döntésének előkészítői közé, ami a tankönyvek által is jegyzet történelmi alakjaink körébe emelte. A tanulmány Szacsvaynak a Függetlenségi Nyilatkozat megalkotásában és országgyűlési elfogadtatásában játszott szerepét elemzi. Ebből kiderül, hogy nemcsak jegyzői feladatának részeként hitelesítette aláírásával a történelmi jelentőséggel bíró okmányt, de annak megszerkesztésében, tartalmi kialakításában is komoly részt vállalt. Az országgyűlés által erre a feladatra választott bizottságban Kossuth Lajos mellett messze a legaktívabb volt. Tehát nem „csak egy tollvonás volt bűne", mint azt szoborfeliratán olvashatjuk, hanem Kossuth egyik legbizalmasabb munkatársaként történelmi szerepet játszott az áprilisi napokban, Debrecenben. Ebben pedig a választóinak tartozó hivatás- és felelősségtudat mellett legalább olyan súllyal esett latba politikai hitvallása iránti hűsége és megalkuvás nélküli hazafisága.
A kötet záró tanulmánya Fleisz János Szacsvay Imre emlékének ápolását, a Nagyváradon és Budapesten kibontakozó Szacsvay-kultusz kiteljesedését mutatja be. Örömteli, hogy ez utóbbi tartósnak bizonyult, s ha időszakos hullámzásokkal terhelve is, a folyamatosság napjainkig tart, köszönhetően a nagyváradi helyesen értelmezett lokálpatriotizmusnak és a megőrzött partiumi magyar nemzettudatnak. Határon túli és inneni közös szándék, azonos akarat vezetett oda, hogy a Szacsvay-szobor jelentette nagyváradi kegyhely mellett a magyar fővárosban is számos emlékére találhassunk. Az 1870-ben kialakított síremléke és múzeumokban őrzött relikviák mellett, bár mártíromságának pesti helyszínét az évszázadnál régebben megfogalmazódó szándék ellenére mindmáig nem jelöli semmi, annak szomszédságában, a magyar törvényhozásnak otthont adó Országházban 2000 óta terem őrzi a nevét. Az országgyűlés jegyzői karának tárgyalója, a Szacsvay Imre terem 2017-es konferencia során névadójára emlékező kiállítással gazdagodott. Az értekezés utal egy negatív kettőségre is, vagyis a pártok igyekeznek kisajátítani Szacsvay örökségét, de hagy Erdődy Gábor megállapította, a tanulmány kicsengése megnyugtató, hiszen a szerző hangsúlyozza, hogy a nagyváradi magyar társadalom szerencsésen általában túllép ezeken.
A november 1-jén, születésének éppen 200. évfordulójához érő Szacsvay Imréről szóló értékes tanulmánykötet megvásárolható az Országház Könyvkiadótól, de annak honlapján online is megrendelhető.
Az új kötet, az utóbbi években megjelent kötetekkel együtt, jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Szacsvay Imre megkapja méltó helyét nemzetünk nagyjai között.
Ez után az idei megemlékezés a felvidéki báró Jeszenák János (Pozsony, 1800. január 22. – Pest, 1849. október 10.) politikus, kormánybiztos, főispán, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja, evangélikus egyházkerületi felügyelő, Esterházy János dédapja életét és tevékenységét elemző előadásokkal folytatódott. Kifejtett munkásságáért a forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én, Csány László kormánybiztossal együtt végezték ki.
A Jeszenák János-emlékülés keretében Melkovics Tamás, Kedves Gyula, Hermann Róbert, Fónagy Zoltán, Süli Attila és Korpás Árpád adtak elő. A színvonalas jól dokumentált előadásokból elkészülő kötetet a jövő évi 2019-es konferencián mutatják be.
Dr. Fleisz János
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
