Szemelvények egy rendkívül gazdag életpályából

Az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága által szervezett konferencia fővédnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt, a megnyitóbeszédet Mátrai Mária, az Országgyűlés háznagya tartotta. A konferencia levezető elnöke Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója volt. Az ülésszak arra törekedett, hogy bemutassa azoknak a vértanúknak az életét és tevékenységét, valamint áldozatvállalását, akik a szabadságharc idején a kormány és az Országgyűlés kötelékében vállaltak szerepet. Hermann Róbert A megtorlás éveiről értekezett, ebben tisztázta, hogy az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcot követő megtorlás a közismertnél jóval hosszabb időszakot foglalt magába, hiszen 1848 decemberétől elkezdődött és az utolsóként szabadulók csak 1859-ben hagyták el a börtönöket. A kivégzett áldozatok száma a jelenlegi kutatások állása szerint mintegy 160, de ez még növekedhet a jövőben, így a megtorlás nemzetközi összevetésben is igen súlyosnak tekinthető. A következőkben Urbán Aladár Batthyány Lajosról, Kedves Gyula Jeszenák Jánosról, Molnár András Csány Lászlóról, Melkovics Tamás pedig Perényi Zsigmondról tartott előadást a népes hallgatóság előtt. Az utolsó előadást Fónagy Zoltán, a budapesti Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa tartotta Szacsvay Imréről. Ebben megállapította, hogy Szacsvay Imre életének és tevékenységének csaknem egyetlen tudományos kutatója Fleisz János, akinek Egy tollvonás volt a bűne című 2009-ben az Országgyűlés által kiadott kötete, ma is meghatározó. Előadásában, néhány saját értékeléssel és a társadalomtörténeti megközelítéssel, igyekezett kiegészíteni a Szacsvayról kialakult képet. Megállapította, hogy a hozzá kötődő „Egy tollvonás volt a bűne” némileg lekicsinyli Szacsvay szerepét, hiszen ő a korabeli eseményeknek egyik jelentős szereplője volt és hasonlók nélkül 1848-49-ben nem sikerült volna kiemelkedőt elérni. Életútja, a rendi társadalomban kijelölt életútnak felelt meg, tevékenysége következetes politikai nézetrendszerről tanúskodik, amely őt a radikális középpártiak közzé sorolja. A császáriak szempontjából messze nem csak egy tollvonás volt a bűne, így nem kerülhette el a sorsát és kivégezték. Hazaszeretete, bátor kiállása és egész tevékenysége miatt megérdemli az utókor tiszteletét.

A sikeres konferenciához kapcsolódó beszélgetéseken újból megfogalmazódott, hogy az Országgyűlés vértanúinak, és közöttük kiemelten Szacsvay Imrének az emlékét a jövőben is lehetőleg intézményes és szakmai keretek között közösen szükséges ápolni, a politikai viszálykodások teljes kizárásával, hiszen ők az egész magyarság vértanúi és példaképei, így nem szerencsés őket pártkampány díszletként felhasználni.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.