Szemelvények egy rendkívül gazdag életpályából

A szentmise, a pártok kampány megemlékezéseitől távol, bensőséges hangulatban folyt le. Az evangéliumi részlet Mózes 5. könyvéből szólt, amelynek lényege: „Szeressétek ellenségeiteket ”. Prédikációjában Fejes Anzelm Rudolf arra hívta fel a figyelmet: Nemzeti ünnepünkön a forradalom és szabadságharcra emlékezünk, azonban ha megkérdeznénk, milyen szabadságról van szó, sokan nem tudnának válaszolni. Ezután az előzményeket ismertette, megállapítva, hogy a francia forradalom talaján feltörtek olyan eszmék, amelyek a személyi szabadságra vonatkoztak, de ez a mozgalom egyházellenes volt és felszámolt sok premontrei apátságot.  1825 után a liberalizmus új szelleme megérinti az egyházat is és főleg a Lamennais által elterjesztett úgynevezett katolikus liberalizmus terjedt a premontreiek között is.  A továbbiakban Fejes Anzelm apát megállapította, hogy a magyar szabadságharc sajátosan magyar volt és ebben különböző módon a premontrei rendtársak is bekapcsolódtak. Így Mitter Alajos prépost hálaadó istentisztelettel köszöntötte a márciusi változásokat, jelezve hogy a forradalom mellé állt. Szidor Antal tanár jelentéséből megtudjuk, hogy a nagyváradi premontreiek tevékenyek voltak a szabadságharc oldalán. Panyik Ernő váradi tanár, beállt a bihari nemzetőr csapatba, hadnagy, majd százados lesz. Vidasits Ede vállalta a tábori főpapi szolgálatot, emiatt 1856-ig nem folytathatott papi munkát.  Várszély Ármint 1852-ben vették fel a premontrei rendbe, tanár majd a premontrei főgimnázium igazgatója volt, a váradi templom kriptájában várja a feltámadást.  A szentmise végeztével a prépost-prelátus bejelentette , hogy Fekete Imre Gábor premontrei kanonok a forradalom alatti tevékenységéért meghurcolt váradi premontrei gimnáziumi tanár sírkövének csendes megkoszorúzása következik. Az egykori Olaszi temető szétverésekor a megcsonkított síremléket Kordics Imre helytörténész és az öregdiákok segítségével behozták az udvarra. A mostani ünnepi alkalomra a sírkövet Hetzke Jenő, Mészáros László, Bencze Béla és Propszt András Antal premontrei testvér újította fel és helyezte át a templom falához. Fekete Imre Gábor, mint premontrei tanár, az internátus vezetője, buzdító beszédeket tartott a forradalom és szabadságharc mellett. Bémer László mártír váradi püspök levelet írt Mitter préposthoz, hogy Fekete Imre Gábort valamint Bossányi Sándort helyezzék el, emiatt rövid időre áthelyezik őket Jászóra, de hamar visszatértek Nagyváradra. Más premontreiek is kapcsolatba kerültek a szabadságharccal, Kocsis Ádámot Váradon, Blaskó Mátyást Szentmártonban, Velkey Dénest pedig Asszonyvásáron temették el stb. A jövőben az ő tiszteletükre is terveznek megemlékezéseket. Végül megállapította, hogy a szabadság Istentől van, a földön nincs valódi szabadság, így ezt csak akkor érhetjük el azt, ha Isten törvényeit betartjuk.  1848-49 a társadalmi szabadságról szólt, amely szívügye kell, legyen az egyházaknak is. A szentmisén Mészáros Antal tisztelendő koncelebrált, a kántori szolgálatot pedig Schneider Arnold látta el. Ezután a résztvevők átvonultak a templom udvarára, ahol a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság nevében Fejes Anzelm Rudolf prépost-prelátus, illetve a Premontrei Öregdiákok Egyesülete vezetői koszorúzták meg Fekete Imre Gábor síremlékét, dr. Fleisz János történész pedig  elhelyezte a megemlékezés virágát.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.