– Nagyvárad és Gyula térben – látszólag – messze esik egymástól. De a gyulaiak tudják, hogy a nagyváradi római katolikus püspökség hatásköre a várost is érintette a trianoni békéig, Gyula ebbe az egyházmegyébe tartozott. Ugyanakkor mindkét település atmoszférája hasonló polgártudattal átitatott. Gyula érdeklődése Nagyvárad iránt elsődlegesen erre alapozódik. Ám Gyula miért érdekelheti ma a nagyváradiakat?
– Valóban, a közös történelmi múltból indulunk el. Akadnak személyiségek is, akik mindkét városhoz kötődnek. Most csak egy példát említenék erre: Karácsony János püspök tevékenységét, aki jelentős történészi munkát is végzett. A másik ok: hasonló földrajzi területen élünk, a kapcsolatrendszerek régebben is erősek voltak, ugyanakkor Gyulának a polgárosultsága szintén igen jelentős. Amikor odamegyünk Nagyváradról, kicsit otthon érezzük magunkat, hiszen mi is egy polgárvároshoz vagyunk szokva. Adott a két város hangulata, a Körösökhöz kötöttsége. Sok olyan tényező létezik, melyek miatt az első pillanattól kezdve úgy érezzük, hogy összetartozunk.
– Amikor felkeresik manapság Gyulát, annak mi az indítéka?
–Ma már nyilvánvalóan azok a fő célok számunkra is, amelyek immár meggyökeresedtek. Gondolok itt a fürdőre, rendbe tették a várat, a történelmi múlttal is lehet találkozni e városban. Amikor legutóbb Gyulára utaztam, ismét bejártam, s azt tapasztaltam, hogy a vár megtekintését olyan módon oldották meg, hogy a történelemismeretben leglaikusabb ember is megértheti, hol van. Láttam, hogy egyfajta didaktikai célzattal is használják a gyulai várat. Engem persze a múzeumok ugyancsak vonzanak, leképezik a környéket kicsiben, de érzékeltetik Magyarország történelmi helyzetét is. Mindez vonzerőt teremt, sokan kirándulnak innen Gyulára. Az intézményes kapcsolatok – mondjuk – kicsit megcsappantak. Személyes, turisztikai és közösségi kontaktusok ettől függetlenül léteznek.
– Gyuláról nézve Nagyvárad nagyváros, Gyula kisváros, így talán nehezebb hivatalos kapcsolatokat kezdeményezni. Ha mindkét városban meghatározó vonás a polgártudat, akkor nem nehéz megjósolni, hogy itt is, ott is erős és élénk a civil világ élete. Szerencsés esetben a civilek „hozzák össze” a későbbi hivatalos kapcsolatokat. Ilyen elgondolás is van az érdeklődésük mögött?
– Egyértelműen igen. Valóban van léptékbeli különbség a két város között, de ez áthidalható. Hasonló kapcsolatunk van Berettyóújfaluval, mely kisebb város Gyulánál. A másik „akadály”, hogy itt minden intézménynek román vezetői vannak, s ez nyelvi és hozzáállási problémákkal is járhat. Így a civileknek is nagyobb a szerepük, s úgy igaz, a magyarországi kapcsolataink kiépítésében, megerősítésében a civilek jártak élen. A Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségeként egyik fő célunknak azt tekintjük, hogy a magyarországi civil szervezetekkel, önkormányzatokkal, más szervezetekkel kapcsolatokat építsünk ki. Ennek eredményeként máris sikerült több várossal együttműködést kialakítanunk – Szarvastól Nyíregyházáig. E kapcsolatok már régebben működnek, de a lényeg ebben – az induláskor – a bihari összetartozás volt, a környékre tekintettünk. Az utóbbi években már a nemzeti összetartozásban gondolkodunk. Gyulával – egyértelműen – ezen kívül egy térségi összetartozásban gondolkodhatunk. Voltak régebben is kapcsolataink a városban, a várossal, magam az ottani civil szövetséggel tartottam régebben is a kapcsolatot, a levéltárral, a könyvtárral szintén. Habár… az utóbbi időben, a városban mindenütt kicserélődtek a vezetők, emiatt kicsit leállt a kapcsolat. De például a sakk vonalán is van kötődésem – nemzetközi sakkversenybíró is vagyok –, s más területen is voltak kapcsolataim alkalmi jelleggel. Ebben hullámzások mutatkoztak, volt ideje a nagy aktivitásnak, az utóbbi időben kevésbé mozgalmas a közös életünk. Szeretnénk újból felélénkíteni ezeket az együttműködéseket.
– Úgy gondolja az ember, hogy ez szinte csak elhatározás kérdése, például Gyulán a sakkot megemlítve akár Erkel Ferenc szellemiségének felidézéshez is el lehet jutni. Említette a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szövetséget. Ez magyar szerveződés?
– Igen, huszonegy tagszervezetünk van, csak magyar szervezetek alkotják a szövetséget. Kisebbségi vonalon szerveződtünk, mert vannak specifikus, jellegzetes érdekeink, emiatt nem tudunk mindent megoldani a román civil szervezetekkel. Az igazság az, hogy Nagyváradon is létezik bizonyos „pilléresedés”. Így mondjuk szakszóval azt, hogy tulajdonképpen egymás mellett él a két nemzet társadalma. Nyilván van átjárás, nem mondhatom, hogy falak választanának el bennünket, de igazából külön élünk. Külön szervezzük a rendezvényeinket, s úgy érezzük, hogy így tudunk megoldást találni azokra a kérdésekre, amikre a közösség választ keres. Természetesen vannak olyan célok, melyek elérésében a román civil szervezetekkel is együtt tudunk működni. Az utóbbi időben ilyen ritkábban fordult elő.
– A civil szervezeteknek azért is jó lenne átmenni – innen oda és onnan ide – a határon, mert azt látjuk, hogy a politika hajlamos megszűrni a körülmények megismertetését, ezzel pedig torzítást idézhetnek elő.
– Civil szövetségünknek egyik célja, hogy segítsük a civil szervezetek közötti kapcsolatok kialakítását. Természetesen azzal sincs semmi gond, ha a nem a szövetségünkhöz tartozó civil szervezetek is elindulnak ebbe az irányba, s partnerszervezeteket találnak egymásban, amivel további együttműködéséket alapozhatnak meg. Említettem a berettyóújfalui példát, ma már azt sem lehet tudni, hogy tulajdonképpen honnan indult a közös tevékenység.
Egy kis életúti „séta”. Dr. habil Fleisz János (Nagyváradon született, 1951. június 3-án) nagyváradi egyetemi tanár, történész (aki a nagyváradi egyetem mellett a budapesti ELTÉ-n is tanít) a magyar fővárosban, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) égisze alatt doktorált (PhD) 1995-ben. Első egyetemi tanári kinevezését Pécsett kapta. Tanári munkája mellett jelenleg az MTA köztestületénél tevékenykedik. (Ennek 2000 óta tagja, e szervezet amolyan „előszobája” az MTA-tagságnak.) 1999-ben Bukarestben megkapta a történettudományok doktora címet. Sajtótörténeti munkássága ugyancsak elismert. Más oktatási tevékenységekkel párosulva 2004-től a Nagyváradi Állami Egyetem Társadalomtudományi Tanszékén tanít. Fő kutatási területei: Erdély, Partium és Bánság múltja, valamint főleg Nagyvárad várostörténete, társadalomtörténete és sajtótörténete 1700-1950 között. 17 önálló kötet szerzője, 2 társszerzője, további 16 kötet létrejöttét segítette szerkesztőként. A Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége elnöke.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
