Szemelvények egy rendkívül gazdag életpályából

Az 1692-es török uralom alóli felszabadítás után az osztrákok katonai közigazgatás alá helyezték a várost, a várat lefoglalták – idézte fel Fleisz János a szabadságharc kitörése előtti nagyváradi állapotokat. A 32 éves török uralom igencsak megviselte a várost, eltűnt lakossága mellett határai is elenyésztek. 1702. december 15-én tartották az úgynevezett „második határjárást”, amely során emlékezetből újrarajzolták a város határait. Erre precedens a tatárdúlás után történt, 1254-ben. Benkovich Ágoston püspök halála után az új egyházi elöljáró, Csáky Imre kalocsai érsek próbálta helyreállítani a várost, azonban a szabadságharc kitörése miatt nem tudta elfoglalni helyét. „Nagyváradnak ez egy nagyon érdekes időszaka, olyan értelemben, hogy a város sokat szenvedett a Rákóczi-szabadságharctól, ugyanis egy kettős helyzet alakult ki: a lakosság szimpatizált a szabadságharccal – a régi jogok visszaállítását Rákóczitól várták –, a várat viszont nem tudták elfoglalni a kurucok. Ami kevés fejlődés történik 1703-ig, azt ez a nyolcéves harc eltüntette” – jegyezte meg a történész.

Mozgósítás

A szabadságharc mozgalma hamar elérte Bihart, a felkeléshez Diószegen Gödény Pál hajdúhadnagy házában csatlakoztak, a diószegi események indították el az itteni harcokat. 3000 fegyverforgatót mozgósítottak, ez a ritka lakossághoz képest hatalmas szám – mutatott rá az előadó. A kurucok egész Bihar megyét meghódítják, Várad kivételével. 1703. augusztus 6-án a kurucok Váradolaszira törtek, felgyújtották, s amit ők megkíméltek, azt elpusztították a német-rác hadak. A császáriak kezében levő várat a kurucok azonban nem tudták bevenni, ennek egyik oka az ostromágyúk hiánya, illetve a Rákóczi-csapatok irregularitása. A szabadságharc mellett a lakosság jelentős részét az 1710-es pestisjárvány pusztította el. Bucsi Mihály tiszttartó Csáky Imre püspöknek elkeserítő képet fest a városról. Leírása szerint Szent László hajdan fényes városa inkább szegényes faluhoz hasonlít, a Körösön csak egy palló vezet át, a püspöki lak teljesen leégett. A városban egyetlen katolikus pap maradt, az egész egyházmegyében pedig kettő. A reformátusok kerülnek többségbe, a katolikusok mellett a görögkeleti vallásúak alkottak nagyobb közösséget, a város nemzetiségi összetétele magyar, német és rác volt, a görögkeleti rácokhoz azonban nemcsak szerbek, macedónok, görögök, de román bevándorlók is tartoztak. Jelentősebb román letelepedés azonban csak a 18. században történt – mutatott rá az előadó.

Az előadássorozat szerdán (október 9.), 17.30 órától Balogh Judit egyetemi tanár Rákócziak a történelemben című előadásával folytatódik.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.