Szemelvények egy rendkívül gazdag életpályából

Szűcs Laci mint szerkesztőségi és lírikus moderátor azon morfondírozik, hogy milyen sorrendbe hódoljunk a kultúrának. Lapszámbemutató, vagy verseljünk egy nagyot. Végül dönt: verseljünk! Szabad tehát a múzsacsók, és ez arra készteti a jelenlevő szem- és tollforgatókat, hogy felolvassanak a nagyérdemű előtt új remekeikből. Bizony a múzsa néhányszor mellécuppant, mert többen elrebegjük a „nem készültünk, tanár úr!” mentegetőzési formulát. Vagy nem hoztunk verset, vagy nem akartunk verset felolvasni. Szerencsére a poéták zöme eminens diák a Parnasszuson, így versek is elhangzanak. Jók, rosszak, kinek ízlése szerint.

A vers szekcióban Kinde Annamária, Fried Noémi-Lujza, Dénes László, Karafiáth fitogtatja líráját. Demeter Szilárd Az egérfelügyelő című írásával vitát provokáló de mindenféleképpen érdekes színfoltot hoz a lapba. Ami kulturális csemege, bár nyugodtan ki merem jelenteni, hogy irodalmi szenzáció, az egy „svindler listával” megfejelt kordokumentum (kórdokumentum) Emlékezés egy soha meg nem született folyóiratra címmel. A tömör lényeg egy 1980-as ábránd, mikor az akkori kulturális földalatti nép magyar nyelven íródott irodalmi lapot akart Nagyváradon, s ennek érdekében aláírásgyűjtésbe kezdtek. Persze, belenyúltak a kommunista erkölcs bilijébe, és felébredtek, rádöbbenve arra, hogy a nagy Diurnusnak (ejtsd. Bodor Pál) igaza volt, mikor váteszi vénáját felvillantva „megnyugtatta” az izgága tollforgatókat: „Fiúk, nulla százalék esély van...” Annyi is volt, mint kiderül a cikkből, viszont érdemes elolvasni a „svindler listán” szereplők névsorát (nem beszélve az akkori funkciójukról). Sok érdekes névvel találkozhat az olvasó.

Szóval, jó volt a lapbemutató. Lassan szivárogtunk kifele a pincegalériából, hogy a május esti romantikába morzsányi kocsmaasztalhoz jusson, akinek száraz a torka. Gittai Pista mint egy robusztus Parnasszusbeli vőfély cerberusként állt a kijáratnál, s minden tollforgatót barátságosan hátba veregetve ordított a Kanonok sori hangulatba: Írjatok verset, apám! Ne húzzatok el, mintha nem hallanátok! Apám! Várom a kéziratokat. Aki a barátságos lapogatás után levegőhöz jutott, megígérte ezt, mert úgy tűnik, jó dolog sarjad a nagyváradi kultúréletben, s mint minden gyümölcsöző folyamat, ez is olyan: ha kihull a férgese a rostán, még tán nektár vagy ambrózia is teremhet a Pece-parti szellemi káoszban.