Szemelvények egy rendkívül gazdag életpályából

Az egri Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézete és Történelemtudományi Doktori Iskolája által a Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesülettel közösen rendezett rangos esemény plenáris üléssel kezdődött. Ezen az egri Eszterházy Károly Főiskola rektora, dr. Liptai Kálmán, a Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület elnöke, dr. Valuch Tibor,

az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézete igazgatója dr. Pap József és a

Történelemtudományi Doktori Iskolája vezetője dr. Romsics Ignác akadémikus köszöntője után plenáris előadások hangzottak el: dr. Horváth Gergely Krisztián  „Vidék egy agrártársadalomban? A rurális társadalomtörténet lehetőségeiről” , dr. Kovách Imre „Vidékfogalmak a szociológiában” és dr. Kövér György „Van-e, volt-e vidéki történetírás?” c. előadása hangzottak el.  A három nap alatt összesen nyolc tematikus szekcióban hangzottak el előadások.

Dr. Fleisz János nagyváradi történész  „A vidéki élet emlékezete, a vidéki társadalom képei az írott, nyomtatott és audiovizuális történeti forrásokban”szekcióban tartotta meg előadását „Az erdélyi kisvárosok és községek sajtója 1900-és 1940 között” címmel. Kiemelte, hogy előadásának célja várostörténeti kontextusba ágyazva vizsgálni a késő dualizmuskori és a két világháború közötti időszak szélesebb értelemben vett Erdély, tehát a történeti Erdély, Partium és Bánság közép- és kisvárosainak, illetve esetenként községeinek magyar sajtóját, sajtóéletét és ennek hozzájárulását a helyi társadalom fejlődéséhez.

A 19. század második felében kialakult a magyar sajtó, amely magába foglalta a fővárosban Budapesten és vidéken megjelenő sajtótermékeket. Utóbbi keretében általában a fejlett sajtóélettel rendelkező nagyobb városok, mint Erdély, Partium és Bánság esetében Nagyvárad, Arad, Kolozsvár, Temesvár, illetve Szatmárnémeti, Marosvásárhely és részben Brassó lapjaira szoktak hivatkozni. Nagyszeben, bár lakosságszám szempontjából ide tartozna, de az ottani magyar sajtó fejletlensége miatt kis alkalmi sajtóközpontnak számít. Az előadás, a kisebb városokban, esetleg községekben megjelenő helyi sajtótermékek problematikáját vizsgálta.

A kis és közepes sajtócentrumok legjellemzőbb sajtókiadványa a hetilap volt.  A legrégibb ilyen típusú hetilap a „Máramarosi Lapok”volt, amely Máramarosszigeten még 1865-ben jelent meg. A politikai hetilapok közül fontosabbak jelentek meg: Máramarosszigeten, Gyulafehérváron, Besztercén, Csíkszeredán, Kézdivásárhelyen, majd később Tordán, Déván, Nagykárolyban, Lugoson, Székelyudvarhelyen, Zilahon, Désen, Vajdahunyadon stb. A nem politikai hetilapok közül jelentősebbek voltak 1900-ban a „Nagybánya és Vidéke”, „Szolnok-Doboka”(Dés), „Szilágy” (Zilah), a „Beszterce”, a „Gyulafehérvári Hírlap”, a „Csiki Lapok”, míg a nem politikaiak közül az „Aranyos-Vidék” (Torda), „Déva és Vidéke”, „Nagy Károly és Vidéke”, „Visó és Vidéke”. Az 1910-ben megjelenő, politikaiak lapok közül megemlítette a „Lugosi Ellenőr”-t a „Székelyudvarhely”-t, a „Vajdahunyadi Hírlap”-ot. A nem politikai hetilapok közül néhánnyal kisebb helységekben is találkozunk: „Belényesi Újság”, ”Erdővidék” (Barót), „Fogaras és Vidéke”, „Hátszeg és Vidéke”, „Marosillye és Vidéke”, „Mezőség” (Mócs), „Tenke és Vidéke”, „Zaránd”(Brád) és így tovább.

Az impériumváltozás után Erdély, Partium és Bánát Nagy Románia részeként új gazdasági körforgásba került, amelynek hatására teljesen átalakult.

Az 1919-1923-as éveket elemezve levonta azt a következtetést, hogy napilap - a nagyvárosokon kívül- csak egyetlen helységben, a biharmegyei Nagyszalontán létezett, ahol a „Szalontai Lapok” mint politikai napilap 1923-ban már a 25. évfolyamába lépett.

Az ebbe a kategóriába sorolt településeknél a 1919 és 1940 között is a legjellemzőbb sajtókiadvány a politikai és társadalmi hetilap volt, amelynek széles skálája jelent meg abban az időszakban is. A legrégebbiek és legnagyobb hatásúak közülük az alábbiak voltak: „Aranyosvidék” (Torda), „Csíki Lapok” (Csíkszereda), „Dési Hírlap” (Dés), „Déva és Vidéke” (Déva), „Hunyadvármegye” (Déva), „Kis Küküllő” (Dicsőszentmárton), „Krassó-Szörényi Lapok” (Lugos), „Máramaros” (Máramarossziget), „Nagybánya és Vidéke” , ”Szatmármegyei Közlöny”, (Nagykároly), ”Székely Hírek”( Székelyudvarhely), „Székely Nép” Sepsiszentgyörgy), „Szilágysomlyó”.

Az előadó összegzésként megállapította: Egészében véve nem túlzottan erős a közepes- és kisvárosokban megjelenő sajtó, de mivel helyi szinten fontos szerepet játszott, nem lehet lebecsülni. A nagyvárosokhoz képest mind mennyiségileg, mind minőségileg nagy a lemaradása és a megszűnések is nagyobb arányúak, mégis ezeket a lapokat sem hagyhatjuk ki, akkor, amikor az erdélyi, partiumi és bánsági magyar újságírás eredményeiről beszélünk. Az 1900-1940 közötti Erdély, Partium és a Bánát kis és közepes centrumaiban nyomtatott sajtó produktumait elemezve megállapíthatjuk, hogy a nehéz körülmények ellenére is elég gazdag sajtóstruktúra alakult ki, amely nem annyira a jó nevű újságírókkal és a modern újságírás eszközeivel állt az olvasók rendelkezésére, hanem inkább azzal a hittel, hogy az itt élő magyarság történelmében hivatásszerű küldetése van.

Az elhangzott előadásokat a szervezők vaskos kötetbe gyűjtve fogják jövőre tudományosan jegyzett kiadónál megjelentetni.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.