Szemelvények egy rendkívül gazdag életpályából

2014. október 23–26. között szervezték meg a XIII. Civil Akadémiát, Horvátországban, a Drávaszögben, vagy ahogy ők is mondják, Baranyában. Az akadémia célja a Kárpát-medence legjobban működő magyar civil egyesületeinek tapasztalatcseréje a különböző országok magyar civil szervezeteivel. Fontos e szervezetek megismerése, biztatása, támogatása, fennmaradásuk érdekében. Az akadémiák főszervezője Romhányi András Budapestről és az illető ország valamelyik civil szervezetének vezetője, aki elvállalja a találkozás megszervezését. Jelen esetünkben Tomasic Deák Korina, a Hercegszöllősi Mihály Magyar Ifjúsági Szervezet elnöke. Ezen az akadémián résztvett Csehország, Szerbia, Románia és Horvátország civil egyesületeinek képviselői, összesen 14-en. Nagyváradról ketten mentünk: dr. Fleisz János és Dukrét Géza.

Október 23-án, a magyarság nemzeti ünnepén, 17 órára érkeztünk, épp abban a pillanatban, amikor Pélmonostor város 1956-os emléktáblájánál megkezdődött a koszorúzási ünnepség. A megemlékezést Tomasic Korina vezette le, a mi társaságunk is elhelyezte a kegyelet koszorúját. A megemlékezést a Hotel Pátriában folytatták. Itt is Korina volt a narrátor. A beszédet egy nyolcvanéves tanárnő tartotta, majd a Korina vezette Triliom-együttes – amely négytagú (két énekes és két gitáros) –, az eseményhez méltó előadást tartott. Nagyon szép és felemelő, teljesen politikamentes volt az egész rendezvény.

Pélmonostor járásközpontban van a Magyar Egyesületek Szövetsége Sztáray Mihály Oktatási és kulturális Központja. A 2004-ben alakult szervezet, a népzenei oktatás és a határon átnyúló partneri kapcsolatok központja. Ugyancsak itt működik a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, amely az ifjúsági szervezetek munkáját koordinálja, valamint az 1997-ben alakult Pélmonostor Magyar Kultúregyesület, amely ápolja a város kulturális örökségeit.

Az ünnepség után szállásunkra mentünk, Karancs etno-faluba, a faluturizmus egyik központjába. Karancs a járás második legnagyobb települése, csupán néhány kilométerre fekszik a járásközponttól. 1357-ben említik először. Híres a hagyományos konyhájáról, vendégszeretetéről. Zömében magyarok lakják, van református, római katolikus és ortodox temploma.

Másnap, első utunk Hercegszöllősre vezetett, amely szintén járásközpont. A 2011-es népszámlálás alapján a Hercegszöllősi Járás területén 4560 lakó élt, kilenc településen: Hercegszöllős, Kő, Karancs, Sepse, Csúza, Vörösmart, Jászenovác, Mirkovác, Szokolovác – többsége magyar. Az 1991–1998 közötti Honvédő Háború – ahogy itt nevezik – idején, főleg a magyar lakosság lélekszáma nagyon lecsökkent. A szerb támadások elől menekültek el, legtöbben Magyarországra, ahol sokan ottmaradtak, főleg a fiatalság. De a magyarság száma ma is drasztikusan csökken. Nagyon alacsony a szaporulat a nehéz életkörülmények, a munkanélküliség miatt. De csökken a vegyes házasságok miatt is, ahol a gyermekek zöme már horvátnyelvű iskolákba mennek.

Itt minden településen erős művelődési egyesületek működnek. Úgy néz ki, hogy ezek nagyobb megtartó erőnek bizonyulnak, mint az egyház. A templomba kevesen járnak, de az egyesületek nagy tömegeket mozgatnak meg, főleg a gyermekeket. Mindenütt van énekkar, tánccsoport minden korosztálynak.

De fontos megemlíteni, hogy a Drávaszög mediterrán jellegű klímája, a talajviszonyok, kifejezetten kedveznek a szőlőtermesztésnek. Az itt elhelyezkedő falvak kitűnő borok szülőhelyévé váltak az elmúlt évszázadok folyamán. Ez Hercegszöllős legjelentősebb bevétele is. Itt találjuk az egyik legnagyobb borfeldolgozó üzemet, a Belje-pincészetet. Itt fejti ki tevékenységét a Hercegszöllősi Mihály Magyar Ifjúsági Szervezet. Triliom nevű együttese emeli a magyar nemzeti ünnepek színvonalát, főleg népdalokkal, balladákkal. Itt meglátogattuk az Árpád-kori református templomot, amelyet épp most restaurálnak.

Nagybodolyán megnéztük a tájházat. A Nagybodolyai Hagyományőrző Egyesület azzal a céllal jött létre 2001-ben, hogy ápolja a település magyar hagyományait, szokásait. A tájházat 2011-ben nyitották meg. Szinte az egész falu sajátjának tekinti, hiszen kevés olyan család van Nagybodolyán, akit nem képvisel egy-egy tárgy ebben a tájházban.

Sepse színtiszta magyar református falu, ahol megtekintettük az első világháború hőseinek állított turulmadaras emlékművet. Egy időben eltűnt a turulmadár, de a honvédő háború után újat helyeztek el rajta, amely zárt szárnyú, kifejezve azt a szándékukat, hogy ők innen nem mennek el soha. Utólag felírták a második világháborúban elesettek névsorát is. A sepsei Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület 1950-ben alakult. A honvédő háború után a nulláról indult. A kultúrotthon felújítása után egy nyári színpadot is építettek. 2010-ben a huszonéves tagok létrehozták a Hagyománykutató Egyletet. E kicsiny faluban működik még a Petőfi Sándor Ifjúsági Szervezet.

Következő állomásunk Csúza volt. Első írásos említése 1252-ben Chuza néven. Ma kb. 600 lakosa van. Megnéztük a városháza egyik termében látható Kossuth-domborművet, majd a református templomot. Meglátogattuk a polgármester pincészetét, ahol finom borokat kóstolgattunk.

Kiskőszegen a Kiskőszeg Magyar Kultúregyesület vezetősége fogadott minket. Radics Mária elnöknő ismertette tevékenységeiket (énekkar, tánccsoport), s bemutatta székhelyükön, egy régi fényképekből álló kiállítást.

Vörösmart, a térség egyik legnagyobb települése. 1246-ban Verusmarth néven bukkan fel. Már a 16. században a Drávaszög legjelentősebb és legforgalmasabb helységei közé tartozott. A városnak jelentős a dunai vámjövedelme. A törökök zaklatása elöl a lakosság nagy része elmenekült. A 19. század elején gazdag magyar faluként tartják számon. Jelentős szőlőtermesztése volt, mely szerepe máig sem csökkent. 1841-ben nyilvánították várossá. 1961 körül 2000 a lélekszám, 2001-ben már csak 974. Nyolcosztályos központi iskolája van, hozzá tartoznak Csúza és Újbezdán iskolái is.

A település a baranyai reformátusok életében fontos szerepet játszott – az egyházkerület püspöki székhelye volt. Mai templomuk 1866-ban épült, az előző helyére, a református szurdok elején. A plébániatemplom 1752-ben épült a katolikus szurdok elején. A szurdok nem más, mint egy pincesor. A hegyről lejövő út mindkét oldalán pincék sorakoznak, a hegyoldalba vájva.

Vörösmarton Bisztricán Hajnalka polgármesterasszony fogadott minket. Bemutatta az általa létesített Baranyai Júlia Bormúzeumot és az Ökoturisztikai központot, a Magyar házban. Ezután végig vitt minket a borútakon, s borkóstolót szervezett saját pincéjében. Este Varga György református lelkész pincéjében vacsoráztunk.

Szombaton Újbezdánba vezetett utunk. Itt az Újbezdáni Ifjúsági Hagyományőrző Egyesület vezetői bemutatták tájházukat és a Magyar házat, ahol régi fényképekből kiállítást készítettek. Működik két tánccsoport, tobzos zenekar és énekkar. A kétszáz lakossal rendelkező falunak van nyolcosztályos iskolája, 28 gyermekkel.

Utunk elhagyta a Drávaszöget és beléptünk Szlavóniába. Itt kegyetlen volt a honvédő háború. Aki nem menekült el, a szerbek kivégezték, a házakat rommá lőtték, felgyújtották. Még ma is látszanak a romok, benőtte őket a növényzet. Szent László falun csak átmentünk. Az egész falut újjáépítették. Itt erősebb lett a beolvadás.

Következő állomásunk Kórógy volt. Az első írásos forrás 1269-ből származik. Egy középkori, szlavóniai nemesi család nevét viseli. A Kórógy-család a 16. században pusztult ki, az oszmán háborúban. Váruk azóta üresen áll, de számos legenda fűződik hozzá. A 16. században áttérnek a református hitre. 1778-ban új kőtemplomot építenek a régi fatemplom helyett. 1869-ben a lakosság eléri az 1277 főt, ekkor épül fel az új, ma is álló templom, melyet 1873-ban fejeznek be. 1910-ben 1067 lakosa volt, ebből 1048 magyar. Mivel két szerb falu között fekszik, az 1991-ben kezdődött háború szinte elpusztította. Szeptember 29-én, Mihály-napján belelőttek a templomba. Ekkor elmenekült a lakosság. 1998-ban 90 százaléka visszajött – az állam segített felépíteni a házakat. Jelenleg 650–700 lelket számlálnak. Ma is a Vukovár–Szerém megyei magyarságnak Kórógy a legerősebb védőbástyája. Szlavóniában egyedül itt sikerült megőrizni a magyar tannyelvű központi nyolcosztályos iskolát. Itt meglátogattuk az új, modern, szép és világos iskolát, ahol jelenleg hat osztályban 18 tanuló tanul. A faluban működik az Ady Endre Magyar Művelődési Egyesület, valamint a Zrinyi Ilona Hagyományőrző Egyesület. Háromszáz reformátust tartanak számon, de csak 25–30 jár a templomban. Ez is mutatja a művelődési egyesületek összetartó erejét.

Utunk Eszék–Rétfaluba vezetett. Itt a Népkör Magyar Kultúregyesület vendégei voltunk, amely az egyik legnagyobb művelődési szervezet. Az egyesület 1946-ban alakult Eszéken. 1955-től a hozzátartozó Rétfaluban működik. Jelentős a vegyes kar, amely 1986-ban alakult. 1998-tól a Népkör szervezi a Magyar Nap Eszéken elnevezésű rendezvényt, ahol Szlavónia és Baranya magyarsága mutatja be kultúráját – népművészetét, népviseleteit. Minden héten játszóházat tartanak, két korosztályos csoportnak. Itt, a székházban ebédeltünk, ahol könyv-, dokumentum- és fotókiállítás volt látható.

Késő délután városlátogatást szerveztünk Eszéken. Eszék a harmadik legnagyobb város Horvátországban. Lakossága kb. 100 ezer, amelyből úgy 900 a magyar anyanyelvű. Részletesen az óvárost jártuk be, s megnéztük a Dráva-partját.

Estére visszamentünk Hercegszöllősre, ahol Magyar Folklórestet tartottak a kultúrotthonban, melynek házigazdája a mi Deák Korinánk volt. Este a szállásunkon kiértékelő beszélgetést tartottunk. Mindenki elmondta benyomásait és értékelte a három napot. Mély benyomást hagyott az a szívósság, ahogy itt élnek a nehéz körülmények mellett. A településeken működő művelődési egyesületeknek erős összetartó szerepük van. Mindenütt igyekeznek a fiatalokat és a gyermekeket foglalkoztatni, játszóházakat szervezve. Sajnos a magyarság létszámának csökkenését nem tudják megállítani. Nem találják a kivezető utat. Az egyházak nagyobb segítséget kellene nyújtsanak ebben.

                                                                                                           Dukrét Géza

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.